Mielőtt 63M katonai sátrat vásárolnál (3.rész)

Egy katonai sátor megvásárlása sok buktatót rejthet, melyekre legtöbbször még az avatottak sincsenek igazán felkészülve. Célszerű ezért alaposan megfontolnod a döntést, hogy garantáltan elkerüld a csalódást.

A téma alapjait a hasonló című, ezt megelőző cikkekben találod (1.rész: alapvetések, 2.rész: hogyan fogj neki?). Ebben az írásban onnan folytatom, hogy nem csak eldöntötted, szükséged van egy 63M katonai sátorra, de már indulnál megtekinteni a vételre felkínált sátrat.

A legnagyobb figyelmet a ponyvának kell szentelned. Bár a vastag vászon bírja a strapát, ugyanakkor mégis ez a sátor legsérülékenyebb része. A hanyag kezelés, az erős napfény (UV-sugárzás), a nedvesség, az idő, de még egy kiálló tüske is kárt tehet benne, amit aztán általában nehezen és drágán lehet csak kijavítani.

A 63M katonai sátor a hatvanas évek óta méretében, formájában változatlan, ám ponyvából kétféle, katonai célra rendszeresített típus is elterjedt.

A leginkább szembetűnő különbség a ponyva alsó szegélye, mely avatott körökben a nem túl lírai csengésű “rohasztó” -nevet viseli.

Megjegyzés: Bár nem tartozik szervesen ide, de talán érdekes lehet: a szabályos sátor telepítés során az esővíz elvezetése végett a sátrat körbe árkolják, a kiásott földet pedig erre a szegélyre halmozzák. Ez akadályozza meg, hogy az esővíz a sátorba jusson és hogy a szél megemelje a ponyvát.) A régi (korai) típusnál ez a szegély keskenyebb, az új típusnál pedig széles és korábbi megoldásnál vastagabb anyagból készült.

Már az alsó szegély ellenőrzése is elegendő, hogy eldöntsd, régi, vagy új típusú sátorral van-e dolgod, de természetesen vannak egyéb eltérések is.

Például az ablakok kialakításában is módosítottak az idők során. A korai sorozaton csak redőnyszerűen, zsinórral felhúzható árnyékolókat alakítottak ki az ablaknyílások elfedésére. Az “ablaküveget”, azaz 1-1 plexi lapot az ablakok vászonból készült sínjeibe lehet csúsztatni (ezeket a plexi lapokat nagyon ritkán adják a sátorhoz, de kis barkácsolással könnyen pótolható). Az újabb sátrakon az ablak sötétítő és fény-áteresztő rétegét már a ponyvára varrták. Ezek a rétegek tetszés szerint feltekerhetők, vagy leengedhetők, a rögzítést mindkét állapotban tépőzáras csíkok, illetve szalagok segítik.

Amennyiben a ponyva általános állapota jó, jellemzően nem sarkalatos kérdés a vásárlás során, hogy régi, vagy új típusú sátorról van-e szó. Ha azonban lehet válogatni, inkább a praktikusabb, fejlesztett verziót keresd.

Gyakran előfordul, hogy a sátor palástot és az első-hátsó ponyvákat vegyesen párosítják. Tehát mondjuk új típusú palásthoz régi típusú bejáratot adnak, vagy fordítva. Funkcionálisan ennek nincs jelentősége, hiszen a két verzió teljesen kompatibilis, azaz gond nélkül összefűzhető. Ellenben ez nem egy elegáns megoldás, megbontja a sátor egységes képét.

Ha már szóba került az esztétika, nem csak az alsó szegélyek tekintetében érdemes törekedni az egységre. A sátor teljes ponyvája 4 külön elemre bontható szét (palást, bejárat és a két részből álló hátfal). Szélsőséges esetben megtörténhet, hogy a négy rész mindegyike – használtsági foka függvényében – más-más színben pompázik. Bár egy katonai sátorról beszélünk, ahol a szépség nem a legelső szempont, de ha már beruházol egyre…

A katonai sátor ponyvája a használat során a sötét zöldtől egészen a halvány szürkéig (néha: sárgáig) fakul. Ez azonban csak a külső felületekre igaz, belül szinte mindig hibátlan (vagy annak tűnő), a külső felületeknél több árnyalattal sötétebb ponyvát találsz.

Ezt vásárlásnál fontos észben tartani, mivel vannak eladók, akik – véletlenül, vagy sem – a belsejével kifelé hajtogatják össze a ponyvát. Ilyen esetben a sátor újszerű hatást kelt, legyen bármennyire is használt valójában…

Ezért, a saját érdekedben fogadd meg az alábbi két szabályt:

  • a ponyvát MINDIG, teljesen szét kell hajtogatni!
  • a ponyvák mindkét oldalát szemrevételezni kell!

Ha a környezet erre alkalmatlan, mondjuk az időjárás nem teszi lehetővé, vagy más miatt nem tudod rendesen megvizsgálni a ponyvát, akkor inkább halaszd el az adásvételt.

Nem érdemes nagyvonalúskodni, még akkor sem, ha a felkínált sátor ránézésre újszerűnek tűnik. Attól még lehet rajta valahol egy tenyérnyi egér-, vagy penész rágta terület, netán egy szakadás, amelyen keresztül a nyakadba folyik majd az esővíz.

A módszeres ellenőrzéshez a ponyvákat terítsd ki a földre. Egyrészt csak így lehet kényelmesen és egyben alaposan végignézni, másrészt pedig a teljes felületet könnyen át tudod tekinteni.

Ehhez egy megfelelő méretű (legalább 4.5m x 10m), száraz, tiszta területre lesz szükség. Jobb híján a legtöbb településen találsz olyan üzletet, amely elé betonozott, vagy térköves parkolót építettek.

Mit nézz? A teljesség igénye nélkül, csak a kritikus dolgokat bemutatva:

1) Szennyeződések.

A sátor ponyva méretéből adódóan is nehezen tisztítható. A por, fűszál lesöpörhető, a felállított sátor alkalmas időben vízsugárral lemosható, azonban a zsírfolt, olajfolt, festék, kátrány, vagy például a koromfolt színvesztés nélkül biztosan nem távolítható el.

2) Javítandó és javított ponyva részek.

Ha a vásznon kormot (kis fekete pöttyök, fekete „mákos” elszíneződés a tető részen) látsz, a sátorban valószínűleg kályhával fűtöttek, vagy tábori konyha működött alatta. A katonai sátrakban eredetileg vegyes tüzelésű vaskályhát alkalmaztak, a tetőponyván külön nyílás található a kéménynek. Eredetileg a kályhacső végére egy szikrafogó is járt a tűzveszély csökkentésére. Ha azonban ilyen eszköz nélkül fűtöttek a sátorban, a füsttel együtt kiáramló pernye és a szikrák pontszerűen kiégették a sátrat.

Ezért, ha kormot látsz a ponyván, kétszer olyan figyelmesen vizsgáld meg azt.

A palástot és az egyéb ponyva részeket átvizsgálva keress sérüléseket és mindenképpen nézd át az esetleges korábbi javításokat. Mivel a 63M sátorhoz tartozó háttéripar a rendszerváltással eltűnt, az azóta végzett javítások minősége finoman szólva hagy némi kívánnivalót maga után. Az idő múlásával a nagy tudású, régi “szakik” is elenyésztek, így a sátor jelentősebb sérüléseit a ponyva méretéből és az anyag vastagságából adódóan manapság legfeljebb kárpitos műhelyben lehet(ne) tisztességgel helyreállítani.

Kisebb (1-2 cm) szakadásokat meg lehet varrni kézzel is, a nagyobbakat anyag pótlással, vagy rosszabb esetben foltozással lehet javítani. Mindenesetre, legyen bármilyen szakszerű a javítás, esélyes, hogy a folt előbb-utóbb elüt majd a sátor színétől és az sem biztos, hogy a folt anyaga ugyanúgy viselkedik majd az esőben, mint az eredeti sátor ponyva.

3) Fűzések.

Ahogy feljebb már szó volt róla, a 63M sátor ponyva négy elemből, összesen három fődarabból áll. A palást nyeregszerűen kerül a vázra, a bejárati- és a hátfal-ponyvát pedig az így kialakított alagút két végére lehet felfűzni.

A részek zsinórból készült hurkok segítségével kapcsolódnak egymáshoz, melyeket fém gyűrűkön (ringliken) kell átvezetni. Ebből kifolyólag a palást egyik hosszú szélén hurkokat, a másikon ringliket (fém gyűrűből kialakított lyuk) találsz. Míg a bejárati ponyván hurkokat, a hátfalon ringliket keress.

Az átvizsgálás során azt tartsd szem előtt, hogy a hurkok, vagy a ringlik sorban, 15 cm–es közökkel kövessék egymást. Ne legyenek szakadtak, ne hiányozzanak, ne legyen köztük foghíjas rész. A zsinór hurkok a sok ki-be fűzéstől, vagy a túl erős (vagy a vizes állapotban való) húzástól kopnak, elszakadhatnak, a ringlik pedig kiszakadhatnak a szövetből. A pótlás nem egyszerű dolog és kézzel ezt nem lehet megjavítani.

4) Rögzítési pontok.

A ponyva részek mindegyikén találsz a fűzéshez kialakítottnál nagyobb átmérőjű ringliket is. A sátor-alak töréspontjain találod őket és a ponyva vázhoz rögzítésére szolgálnak. A paláston 9, a bejárati- és a hátsó ponyván 3-3 ilyen nagy ringli van. A rögzítési pontok többszörösen megerősített részek, mégis – például mivel a sátor vászon itt feszül a leginkább – időnként megsérülnek.

Gyakorta előfordul az, hogy a sátor felállítása közben a sátor láb csuklója a fent említett rögzítési pontok alatt becsípi a vásznat. Még ha csak ennyi történik (semmi rángatás), hosszabb távon ezeken a helyeken a ponyva kifeslik, rosszabb esetben a fém zsanér egyszerűen kivágja azt.

A fent említett részeket nagyon bonyolult javítani – már csak ezért is lényegesen egyszerűbb, ha olyan sátrat választasz, ahol erre nincs szükség.

5) Ablakok.

Az ablakok legsérülékenyebb részei az ablakrés méreteit, alakját tartó, kereszt-alakú vászon csíkok. Talán legyintenél rá, de ezek nélkül például a külső árnyékoló sosem fog rendesen illeszkedni és az ablakon befolyik az eső. Szerencsére, a vászon csíkok szakadása viszonylag könnyen javítható,vagy pótolható (más kérdés, hogy azonos színű szalagot bajosan fogsz találni a javításhoz).

Ha úgyis az ablakokat vizsgálod, még feltétlenül nézd meg, hogy:

  • régi típusú palást esetén megvan-e a zsinór, amellyel az ablak árnyékolója fel-lemozgatható
  • korszerűsített palást esetén pedig megvannak-e a kötők az árnyékolók felső részén, amellyel azok nyitott állapotban rögzíthetők.

6) Ajtónyílás

A bejárati ponyva egyik lényeges „alkatrésze” maga a zárható ajtónyílás. Ennek két szárnya szintén vászonból készült, melyek egyikén fagombokat, a másikon pedig megerősített hurkokat találsz. Gombokat és hurkokat a ponyva mindkét oldalán találnod kell (belül 3, kívül 4 gomb), hogy a sátor ajtaja kívülről és belülről is zárható legyen.

Ha hiányosságot észlelsz, jó ha tudod, a hurkokat még viszonylag könnyen megjavíthatod, de az esztergált fa gombok beszerzése, vagy legyártása még minta birtokában is komolyabb projekt lehet. Ez talán nem kimondottan kritikus elem, de szerintem kár kihagyni az ellenőrzésből:

Hogy a szél ne tudja elemelni a ponyvát a váztól, a sátor belső felületére (a sátor gerincére, a tető és az oldalfal találkozásához, a függőleges középvonalra és a fűzés hurkos éléhez) kis kötőket varrtak, melyekkel a ponyva a vázhoz köthető. Ha leszakadtak, a ponyva széleihez közeliek még viszonylag könnyen javíthatók, de a belső területeken már korántsem ilyen egyszerű a dolog.

Mindent átnéztél? Akkor jöjjön az ítélet!

Ha a ponyva (szövet) külső oldala sötét zöld, vagy ahhoz közelítő árnyalatú, épnek tűnik, de legalábbis nincs rajta kritikus, és/vagy nehezen javítható sérülés, a sátor megvásárolható (az árról most nem beszéltünk).

Azt azonban soha ne felejtsd el, hogy a sátor vízállóságáról csak a gyakorlatban tudsz meggyőződni. Próba nélkül az esőállóságra csak egy vadonatúj, azaz raktári állapotú, soha fel nem állított sátor esetén lehet garanciát vállalni!


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.