A blogról

Az elmúlt tíz évben több, mint kétezer db 63M katonai sátor építésében vettem részt.
Ebben a blogban a sátorról összegyűlt tapasztalataimat szeretném megosztani Veled…

 

Kicsit bővebben:

Bár én is voltam sorkatona, a szolgálat alatt összesen két alkalommal láttam katonai sátrat közvetlen közelről. Egyszer egy vegyivédelmi gyakorlat során, amikor valami ártalmatlan füsttel teli sátorban, gázálarcban kellett körbe-körbe futkosnunk benne és egyszer Budaörsön, amikor az ebédlő felújítása alatt 2 hétig a sportpályán felállított sátrakba jártunk étkezni.

A sátor építéssel kapcsolatos alapokat csak jó tizenöt évvel később, a Magyar Honvédség támogató alakulatainál szolgáló katonáktól, munka közben szereztem meg. (Ezúton is szívből köszönöm a segítséget Mindenkinek, különös tekintettel Székely Zsoltira és Barna Zoltánra, akik nagy türelemmel viselték az összes rigolyámat az együtt töltött idő alatt.)

Egyesek szerint 1-2 év sátrazás után erről a témáról már nem lehet semmi újat tanulni, törvényszerűen a rutin fásultsága következik.

Nos, én ezt az állítást szeretném megcáfolni ezzel a bloggal.

Mert legyen bármilyen egyszerű szerkezet ez a sátor, mindig lehet még többet tudni róla. Legalábbis a munkám során és sokszor azon túl is ezt tapasztaltam, ezen igyekeztem.

A kétezer-párszáz sátor felépítése során számos formációt, építési-bontási technikát próbáltam, a legkülönfélébb – időnként szélsőséges – időjárási körülmények és -talajviszonyok mellett.

Építettem sátrat mindössze néhány órás használatra, csapatépítő rendezvényekre, esküvőkre, ebédlőnek, árnyékolónak, raktárnak, öltözőnek, forgatási díszletnek, zenekari backstage -nek, szükséglakásnak, ifjúsági táborként és száz egyéb feladatra, amit felsorolni is nehéz lenne.

Szállítottam, cipeltem, tisztítottam, szárítottam, hajtogattam, raktároztam, varrni tanultam, a szükséges javítások során szétszedtem, megvizsgáltam, sőt meg is mértem a sátron mindent, amit csak lehetett.

Bár igyekeztem jól csinálni, ennek ellenére sem sikerült elkerülnöm néhány buktatót. Túlvállaltam magam, volt egy kis idegeskedés, néha egy kis kínlódás, de ezekből a helyzetekből is sokat lehetett tanulni. A 63M sátornak viszonylag kevés gyenge pontja van, évtizedes gyakorlattal a hátam mögött talán elmondhatom, hogy mára a korlátokkal (és ahol csak lehetséges, azok átlépésének lehetőségével is) tisztában vagyok.

Az ismereteket – különösen az elején -, drágán és nehezen adták. Aki könnyedén segíthetett volna, az értetlenül nézett, vagy éppen nem volt kedve a dologhoz, néha pedig kifejezetten ellenérdekelt volt az információk megosztásában. Már akkoriban elhatároztam, hogy velük ellentétben én az összegyűjtött ismereteket meg fogom osztani másokkal.

Mindezeken felül pedig őszintén csodálom azokat a katona szakembereket, akik valamikor a hatvanas évek elején létrehozták a 63M sátrat. A célszerűség jegyében alkottak és a legkevesebb, hogy mi, az utókor kijelentsük: a munkájuk bizony kiállta az idő próbáját.

Szándékom szerint ezzel a webhellyel előttük is tisztelgek.

Kinek írom ezt a blogot?

Neked és mindenkinek, aki érdeklődik a 63M katonai sátor iránt, legyen az egyszeri sátor bérlő, jelenlegi, vagy leendő tulajdonos, műkedvelő, hagyományőrző, kutató, cserkész, nosztalgiázó kommendáns, vagy akár jelenleg is aktív katona.

Ha pedig a cikkek olvasása, a fotók nézegetése után is maradt sátras kérdésed, feltétlenül keress meg hozzászólásban, vagy emailben a 63M (kukac) katonaisator.hu címen.

Frischfeld Viktor (FRV), 2015